Íme az utolsó 10 szavas történet. Köszönöm azoknak, akik végigolvasták őket. A továbbiakban hosszabb novellákkaljelentkezem, valamint tervben van egy állndós Harry Styles történet megírása is. Szóval ne tűnjetek el, jövő héten jelentkezem a részletekkel! Kellemes vasárnapot! (Legalábbis ami maradt belőle.)
.xx
C.
Alighogy
magam mögött hagytam a boltot, visszasiettem a
lakosztályunkba. Nem vagyok hozzászokva ehhez a hideghez, hiszen Londonban
egészen mások az időjárási viszontagságok, és bár nem a világ legmelegebb
városa, sosem sétáltam még anorákban az utcáin.
Lehúztam ujjaimról a kesztyűt, miközben benyitottam lakrészünkbe. Megváltam meleg ruházatomtól, majd a hálószobába sétáltam. Párom éppen egy meleg zuhannyal próbálta visszanyerni energiáját, miután az elmúlt pár órában a szomszéd szobában megszálló házaspár két rosszcsont gyermeke mellett bébiszitterkedtünk.
Bár nem ilyennek képzeltem el vakációnkat, nem hibáztattam, amiért megesett rajtuk a szíve. Végtére is, ők is csak szerelmesek, akiknek szükségük volt egy vacsorára kettesben, hogy megőrizzék a lángot.
Az ágyra dobtam az újonnan vásárolt képeslapokat és az energiaitalt, majd elkezdtem összeszedni a festékkel borított rajzlapokat a földről. Szerencsére sikerült foltmentesen megőriznünk lakosztályunkat, melynek tudata igazi könnyedség eme délutánt követően.
- Minden rendben? – összerezzentem a mély bariton hallatán. Észre se vettem, hogy menetközben végzett a tusolással.
- Persze – mosolyogtam rá, majd a kezemben összegyűjtött papírokat a dohányzóasztalra csúsztattam. Karjait derekam köré fonta és maga felé fordított. - Imádom ezt a parfümöt – suttogtam, amint megéreztem csodás illatát. Arcom nyakhajlatába rejtettem és apró csókot leheltem a puha bőrfelületre.
- Tudom – kuncogott. Vele nevettem, majd felemeltem fejem, hogy apró csókot leheljek ajkaira.
- Nagyszerűen bántál a törpékkel – biccentettem a szomszéd szoba irányába. Bár mindig is tudtam, hogy remek érzéke van a gyermekekhez, ma ismét bebizonyította mindezt.
- Csakúgy, mint te! – mosolyodott el. – Tudod, szerintem egészen jó páros vagyunk – határozottan bólintottam, miközben éreztem, ahogy arcom halvány pírbe borul.
- Remélem, akkor is ezt mondod majd, ha a mieinkről lesz szó – cukkoltam, mire széles mosollyal az arcán rám kacsintott.
- Ezt fogom! – Biztosított róla határozottan, miközben ujjai tenyeremre siklottak. Összekulcsoltuk ujjainkat, majd az ablakhoz léptünk. Még szerencse, hogy szapora léptekkel igyekeztem vissza, hiszen a hóesés felélénkült és az egyre szaporodó hópelyhek lassacskán egyre vastagabb hóréteget alkottak. - Nos, ez egészen leszűkíti lehetőségeinket az estét illetően – A hálószobába indultam, ő pedig kezemet el nem engedve követett. Napok óta szeretett volna elvinni a Big Bear Síparadicsom legkiemelkedőbb éttermébe, ám mindezidáig valami mindig közbejött. Így hát ma este se volt más lehetőségünk, mint igénybe venni a szobaszolgálatot.
- Még van pár napunk itt. Egyik este elmegyünk! – ígértem meg neki, mire arca ismét felderült. Lepakolta az ágyról, amiket nemrégiben én hajigáltam oda, majd lefeküdt szokásos helyére, míg én a szállodai telefonért nyúltam.
Szerencsére gyorsan próbálták teljesíteni rendelésünket, így hamarosan már az ágyban fogyaszthattuk vacsoránkat. Páromhoz simultam a pléd alatt, miközben nagyot kortyoltam kakaómból. Nagy kortyolásom barna színű tejbajuszt hagyott szám fölött, mely gyermekkoromat jutatta eszembe. Mennyire élvezetes volt gyermekként megcsodálni az eredményt a tükörben! És habár a huszadik életévemben járva ez talán már nem olyan aranyos, mégsem éreztem magam zavarban. Az pedig, hogy Harry mosollyal az arcán hajolt közelebb, hogy lecsókolja a kakaó maradványait, határozottan megérte.
Lehúztam ujjaimról a kesztyűt, miközben benyitottam lakrészünkbe. Megváltam meleg ruházatomtól, majd a hálószobába sétáltam. Párom éppen egy meleg zuhannyal próbálta visszanyerni energiáját, miután az elmúlt pár órában a szomszéd szobában megszálló házaspár két rosszcsont gyermeke mellett bébiszitterkedtünk.
Bár nem ilyennek képzeltem el vakációnkat, nem hibáztattam, amiért megesett rajtuk a szíve. Végtére is, ők is csak szerelmesek, akiknek szükségük volt egy vacsorára kettesben, hogy megőrizzék a lángot.
Az ágyra dobtam az újonnan vásárolt képeslapokat és az energiaitalt, majd elkezdtem összeszedni a festékkel borított rajzlapokat a földről. Szerencsére sikerült foltmentesen megőriznünk lakosztályunkat, melynek tudata igazi könnyedség eme délutánt követően.
- Minden rendben? – összerezzentem a mély bariton hallatán. Észre se vettem, hogy menetközben végzett a tusolással.
- Persze – mosolyogtam rá, majd a kezemben összegyűjtött papírokat a dohányzóasztalra csúsztattam. Karjait derekam köré fonta és maga felé fordított. - Imádom ezt a parfümöt – suttogtam, amint megéreztem csodás illatát. Arcom nyakhajlatába rejtettem és apró csókot leheltem a puha bőrfelületre.
- Tudom – kuncogott. Vele nevettem, majd felemeltem fejem, hogy apró csókot leheljek ajkaira.
- Nagyszerűen bántál a törpékkel – biccentettem a szomszéd szoba irányába. Bár mindig is tudtam, hogy remek érzéke van a gyermekekhez, ma ismét bebizonyította mindezt.
- Csakúgy, mint te! – mosolyodott el. – Tudod, szerintem egészen jó páros vagyunk – határozottan bólintottam, miközben éreztem, ahogy arcom halvány pírbe borul.
- Remélem, akkor is ezt mondod majd, ha a mieinkről lesz szó – cukkoltam, mire széles mosollyal az arcán rám kacsintott.
- Ezt fogom! – Biztosított róla határozottan, miközben ujjai tenyeremre siklottak. Összekulcsoltuk ujjainkat, majd az ablakhoz léptünk. Még szerencse, hogy szapora léptekkel igyekeztem vissza, hiszen a hóesés felélénkült és az egyre szaporodó hópelyhek lassacskán egyre vastagabb hóréteget alkottak. - Nos, ez egészen leszűkíti lehetőségeinket az estét illetően – A hálószobába indultam, ő pedig kezemet el nem engedve követett. Napok óta szeretett volna elvinni a Big Bear Síparadicsom legkiemelkedőbb éttermébe, ám mindezidáig valami mindig közbejött. Így hát ma este se volt más lehetőségünk, mint igénybe venni a szobaszolgálatot.
- Még van pár napunk itt. Egyik este elmegyünk! – ígértem meg neki, mire arca ismét felderült. Lepakolta az ágyról, amiket nemrégiben én hajigáltam oda, majd lefeküdt szokásos helyére, míg én a szállodai telefonért nyúltam.
Szerencsére gyorsan próbálták teljesíteni rendelésünket, így hamarosan már az ágyban fogyaszthattuk vacsoránkat. Páromhoz simultam a pléd alatt, miközben nagyot kortyoltam kakaómból. Nagy kortyolásom barna színű tejbajuszt hagyott szám fölött, mely gyermekkoromat jutatta eszembe. Mennyire élvezetes volt gyermekként megcsodálni az eredményt a tükörben! És habár a huszadik életévemben járva ez talán már nem olyan aranyos, mégsem éreztem magam zavarban. Az pedig, hogy Harry mosollyal az arcán hajolt közelebb, hogy lecsókolja a kakaó maradványait, határozottan megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése