Harry Styles "10 szavas" part 1.

Sziasztok!

Ahogy azt tegnap este ígértem, ma kapjátok meg az első kis szösszenetet. Előljáróban szeretném elmondani, - ha esetleg nem olvastátok az előző bejegyzést - hogy ezeknek a rövid történetek a lényege sokkal inkáb magam íráskészségének próbálgatása volt, mintsem egy kerek összerakott történet megalkotása.
5 db "10 szavas" sztorit fogtok kapni, melyek szereplői megegyeznek.
Chloe és Harry kapcsolatába pillanthattok bele a téli szünet közeledtével, érintve a karácsonyi készülődést és magát a karácsonyt is.
A történetek kronológiai sorrendben érkeznek, tehát egymást követik majd az apró jelenetek, miközben minden rész felöleli a barátaim által megadott 10 random szót (színessel jelölve).
Mielőtt azonban elkezdenétek olvasni, van még egy dolog, amit meg kell említenem, hiszen a mi drága Harrynk ma ünnepli a 21. születésnapját! :) Nagyon sok boldog születésnapot, Hazza!
Köszöntsük őt az alábbi videóval! :) Nektek pedig jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket! ;)

.xx

C.

Mélyet sóhajtottam, miközben ölembe helyezem laptopomat. Bármennyire is imádtam Harry-vel Skypeolni, most jobban örültem volna, ha itt van mellettem és megölel. Ez azonban nehezen kivitelezhető, tekintve, hogy egy kontinens választott el minket.
Felvettem a mikrofonnal kiegészített fejhallgatót, miközben bejelentkeztem profilomba. Alig pár pillanattal később már hallottam is az ismerős jelzést. Felvillant kedvesem képe, mellette a két jól ismert telefon szimbólummal. Rákattintottam a hívásfogadása gombra, majd megvártam, míg a felugró kép szépen lassan kitisztult és láttatni engedte Harry széles mosolyát.
- Szia, Kicsim!  - szívem gyorsabban vert, hasamban pedig éreztem a pillangók ezreit. Bár már évek teltek el, mióta találkoztunk, még mindig ugyanazokat az érzéseket volt képes kiváltani belőlem, mint korábban.
- Szia - mosolyogtam rá. Percekkel ezelőtt még azon járt az eszem, hogy feladok mindent és megszököm Hawaiira, ám a zölden ragyogó szempár, a huncut vigyor és az érdes hang emlékeztetett, mekkora badarság lenne ténylegesen megtenni.
- Hogy vagy? Látom a tanulás leszívott – Le se tagadhattam volna a szemem alatt meghúzódó lila karikákat. Órákon át bújtam a könyveket és a zsákszámra felhalmozott jegyzeteimet, ám továbbra is úgy éreztem, semmit se tudok a vizsgára megkövetelt tananyagból.
 - Számokkal fogok álmodni – keserűen felnevettem, miközben megforgattam szemeimet. Mélyet sóhajtott, mely jól sejtette, aggódik értem.  – De inkább arról mesélj, te hogy vagy! Mi újság veletek?
- Minden rendben – kuncogott fel, miközben oldalra pillantott társaira. Néhány hangfoszlány átszűrődött beszélgetésünkbe, ám nem tudtam egész szavakat kivenni. – Niall megette Liam csokiját, szóval ő bosszúból elvette a gitárját – megforgatta szemeit, miközben hátradőlt a kanapén. Muszáj volt felnevetnem. A srácok mindig is híresek voltak ércelődéseikről, ám ha az étel és a zene találkozik, ott aztán kő kövön nem marad.
- Szóval csak a szokásos – állapítottam meg, mire határozottan bólintott. Kíváncsian meresztgette zöld szemeit és egyre csak várta, hogy meséljek végre valamit, én azonban mára szinte kifogytam a szavakból. – Hiányzol – féloldalas mosolyra húzta ajkait, arca pedig felderült.
- Te is hiányzol nekem – Szívemet átölelte a kellemes melegség, mely minduntalan a közelemben bujkál, valahányszor Harryről van szó. Mintha a szívem újra és újra megtöltődne határtalan szeretettel, miközben csak arra vágyok, hogy mindezt kimutathassam irányába. – Ezért is gondoltam arra – szavai kirántottak gondolataim közül. Tekintetem ismételten a képernyőre szegeztem, majd felhúzott szemöldökkel vártam, mi is fordult meg abban a csodás buksijában. – Csatlakozhatnál a lányokhoz és eljöhetnél New Yorkba. – Bár terve remek volt, azonnal tudtam, hogy válaszom lehorgasztja majd jókedvét. Talán ezért rettegtem annyira kiejteni a számon.
- Én lennék a legboldogabb, ha mehetnék, de nem hagyhatom itt a vizsgaidőszakot. – Lesütötte tekintetét, arcára pedig kiült a csalódottság. Mellkasát vizslatta, mintha változást várna tetoválásaitól.
Utáltam így látni, azonban tudtam szüleim nem díjaznák, ha a barátom ily’ módon elsőbbséget élvezne az egyetemmel szemben. És bár elveik nagy része már-már viccnek nevezhető, mindaddig, míg ők felelnek tandíjamért, el kellett fogadnom, hogy igen is van beleszólásuk. – De azért a karácsony estét együtt töltjük, ugye? – Nem csak őt, magamat is kívántam felvidítani, miközben emlékeztettem magunkat a karácsony közeledtére. Ez a kedvenc ünnepem az évben, a tény pedig, hogy idén Harry is a részese lesz, képes minden problémát elfeledtetni velem.
- Nem kérdés – arcára ismét mosoly derült. – Ahogy megbeszéltük, nyolckor találkozunk nálam. – Éreztem, hogy a nyolc óra nem véletlen lett kihangsúlyozva, ám fogalmam se volt, mit tervezhet. Legtöbbször nem vagyok egészen biztos abban, mi járhat a fejében. Elég csak a közösségi hálón megosztott posztjait említenem.
- Utállak! – Niall gyermeteg, duzzogást színlelő hangon csattant fel kedvesem mellett. – Idióta – tovább morgott, mire a többiekből kitört a nevetés. Csatlakoztam hozzájuk, miközben elképzeltem, mi minden zajlódhatott le a telefon kamerájának hatósugara mögött. – Megsérülhetett volna – Bár nem láttam, biztosra vettem, hogy úgy simogatja visszaszerzett gitárját, mintha legalábbis élete szerelme lenne.
- Én pedig megehettem volna még azt a csokit! – Arcomat tenyerembe temettem, miközben megcsóváltam fejemet. Hihetetlenek.